Eszter sokáig mozdulatlanul állt a nyitott rejtekhely előtt.
Az első fényképen egy fiatal nő állt fehér ruhában, mellette egy ismeretlen férfival. A kép hátoldalán 1989-es dátum szerepelt.
A következő fotón azonban Eszter saját édesanyját, Annát ismerte fel. A nő egy csecsemőt tartott a karjában.
De az a gyermek nem Eszter volt. Ő csak öt évvel később született.
A dobozban kék szalaggal átkötött levelek feküdtek. Az első így kezdődött:
„Anna, többé nem tudom eltitkolni előled az igazságot. A kislánynak tudnia kell, ki az igazi apja.”
Eszter azonnal felhívta az anyját.
– Anya, éltél valaha a Rózsák utcájában?
A vonal túlsó végén hosszú csend következett.
– Honnan tudsz erről a címről? – kérdezte végül Anna.
– Megvettem azt a házat.
Az anyja sírni kezdett.
– Eszter, kérlek, menj el onnan! Azonnal!
Másnap Eszter a városi levéltárba ment. A régi iratokból kiderült, hogy 1989-ben a házban a Szokolov család lakott. A férfit, Viktort, hivatalosan halottnak nyilvánították egy autóbaleset után. Felesége eltűnt, kislányukat pedig árvaházba vitték.
A gyermek neve Anna volt.
Eszter este visszatért a házba. A verandán egy idős férfi várta.
– Maga Eszter? Én Viktor vagyok. A nagyapja.
– De maga meghalt!
– Legalábbis mindenki ezt hitte. Meg kellett rendeznem a halálomat, hogy megvédjem a lányomat.
Viktor elmondta, hogy Annát egy rokonuk megpróbálta elrabolni az örökség miatt. Ezért kellett eltűnnie.
– Miért nem mondta el ezt anyámnak?
– Mert nem akarta, hogy megtudd: az igazi apád még mindig életben van.
Viktor elővett egy borítékot. Benne Eszter édesapjának fényképe volt, akit tizenkét éve halottnak hitt.
A kép hátoldalán ez állt:
„Még mindig él. És tudja, hol találhat meg.”
Eszter telefonja ekkor megrezdült.
Ismeretlen számról érkezett üzenet:
„Ne bízz abban az emberben, aki melletted áll. Ő nem a nagyapád.”
-Mit gondolsz erről? Kérlek, írd meg a véleményedet a kommentekben és oszd meg ezt a történetet! Ha egy tanácsot adhatnál a történet bármelyik szereplőjének, mi lenne az? Beszéljük meg ezt a Facebook kommentekben.
